Bejelentés



kitti-konyhaja
Az igazi ízek

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








A tea rövid története

Az évezredek során a tea számtalan kultúrában lett a mindennapok része.
A tea története háromezer évvel korábbra nyúlik vissza: a legendák szerint először Sen-Nung kínai császár (Kínában az ő nevéhez kötik az orvoslás és a földművelés feltalálását is) fedezte fel a jótékony hatását, mintegy véletlenül. A teát folyamatosan kezdték alkalmazni, de inkább füszerként vagy ételekbe főzve. A tea kultusza csak a Han dinasztia idején (Kr. u. 206-220) alakult ki, ekkor kezdték el gyógyszerként alkalmazni, valamint egy Lu-Yü nevű költő ekkor alapozta meg a teázás szertartását, melyben különleges harmóniát vélt felfedezni.
Lassacskán megjelentek a teaházak is: először vándor árusok mérték ki a teát, majd felbukkantak apró teázók is. Mikor Marco Polo Kínába érkezett, a teaházak már jellegzetes részét képezték a helyi kultúrának. Érdekes módon a nagy felfedező nem tartotta sokra a teát, "a nők és öregek italának" tekintette (ahogy később Mao Ce Tung is).

Főzni vagy forrázni?
Az évszázadok során folyamatosan finomodott a tea elkészítésének tudománya. A Ming dinasztia idején már agyagból készült vízmelegítő edény helyett teáskannát alkalmaztak: ebbe, vagy porcelán csészékbe helyezték a tealeveleket, melyeket főzés helyett forró vízzel öntöttek le.
Lassacskán a tea köré egyre misztikusabb tanok kapcsolódtak. A kínai taoista szerzetesek azt vallották, hogy a tea nem csupán élesíti az elmét, de elindít a bölcsesség felé is, felemeli a lelket. Ezek a szerzetesek voltak azok, akik a teázás szertartását vallásos rítusok elemeivel gazdagított, valódi szertartássá fejlesztették.
A tea a XII-XIII. században egyre szélesebb körben terjedt el, de ez mit sem vont le a misztikus tiszteletből, mely övezte. Még a legegyszerűbb családokban is különleges rítus keretezte a tea fogyasztását, a szülők hosszasan tanították gyermekeiket a tea megfelelő elkészítésére és fogyasztására.

A tea Európába érkezik
Bár 1588-ból, egy indiai útikönyből származik a tea fogyasztásának ismertetése, valójában csak a XVII. században érkezett a tea európába: a Holland Kelet-Indiai Társaság importálta az első szállítmányt Macaóból Amszterdamba. Nem sokkal később Anglia is bekapcsolódott a teaüzletbe. A tea meghonosítása azonban sokáig sikertelen volt: még az igen kényes teamagok szállítása is megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Később egy Ward nevű botanikus speciális ládákat tervezett, melyekkel végre európai földben is elültetni a legendás teacserjéket.
Franciaország először bizalmatlan volt a keleti itallal szemben, de a tea nagyon hamar meghódította XIV. Lajos udvarát is. Bár sokáig náluk is csak az arisztokrácia jutott hozzá a teához, ők voltak az elsők, akik szélesebb néprétegekhez is eljuttatták: bár az angolok sokkal hamarabb beépítették kultúrájukba a teázás szertartását, Párizsban nyíltak meg az első nyilvános teaszalonok az 1900-as évek elején.

Az öt órai tea
Bár a franciák külön teaszalonokat nyitottak, az angoloknál már 1657-ben felbukkant a tea egy bizonyos Thomas Garraway kávéházában. A tea jelentős kulturális hatásai közé tartozott, hogy az 1706-ban megnyílt londoni teaházba már hölgyeket is vendégül láttak, pedig a szebbik nem képviselői a legendás "coffee house"-okból ki voltak tiltva. 1700 és 1800 között – jelentős részben a teára kivetett adók 1783-as eltörlése miatt – az ország teafogyasztása tizenötszörösére nőtt. A XVIII. században megnyitottak a "tea gardenek" vagyis a teakertek, melyek egészen más megközelítésbe helyezték a teázást: a teakerteket a helyiek családosan látogatták, és itt debütált az angol konyha másik védjeggyé vált találmánya, a sandwich is.
A XIX. században vált általánossá a délutáni uzsonnával egybekötött teázás intézménye, mely először négy óra tájban volt, a XX. század elejére azonban öt órára tolódott. Az ötlet állítólag egy bizonyos Bedford hercegnőtől származik, aki 1840-ben vezette be: az afternoon tea a munkahelyeken, otthonokban is szünetet, fontos rítust jelentett. A királyi udvarban máig lezajlik a hagyományos ötórai tea, ahogy számtalan angol családban is.

A tökéletes tea elkészítése
Ha a legtöbbet akarjuk kihozni egy csésze teából, sok apróságra kell ügyelnünk. Lássuk, mit kell tennünk, ha el szeretnénk készíteni a tökéletes csésze teát!
A megfelelő tea kiválasztása csupán az első lépés. A legjobb teát is el lehet rontani, ha nem tartunk szem előtt néhány fontos aranyszabályt, és a füvet (vagy leveleket) túl sokáig hagyjuk forró vízben állni, klóros csapvizet használunk a főzéshez, régen nem használt kannában főzünk és papír- vagy műanyag pohárban szervírozunk... Ugyanígy el kell felejteni a fém "teakészítő tojásokat" vagy lyukas teakanalakat is. A tea egyik legfontosabb varázsa az apró levelek illatában van: ha nem vigyázunk, ez nagyon könnyen elillan.

A víz a lelke mindennek
Kezdjük a teavízzel: a csapvíz csupán egészen kivételes esetekben lehet megfelelő, olyan szerencsés környékeken, ahol nem klórozzák (vagy szinte észrevétlen mértékben). Ha a lakásban vízszűrő berendezés működik (lehetőleg két- vagy háromlépcsős) akkor már jobb a helyzet, de ha nem rendelkezünk ilyen feltételekkel, akkor szerezzünk be szűrt, semleges vizet, mely nyomelemekben ugyan gazdag, de meszet csupán igen csekély mértékben, nátrium-kloridot (sót) pedig egyáltalán nem tartalmaz. Bár elsőre talán elrugaszkodott ötletnek tűnhet, érdemes tenni egy próbát és utánajárni a megfelelő víznek, mert meghökkentően látványos lesz a különbség. A semleges (7-es pH) víz használatával sokkal inkább átjön a tea harmonikus illata és aromája.

Van, aki forralva szereti?
Alapszabály, hogy a teához használt vizet nem szabad túlságosan felforralni, nem szabad a tealeveleket túlságosan meleg vízzel leforrázni. Ez nagyon rossz hatással van a tea illatára és aromájára. Az a legbiztosabb, ha 85 és 95 fokon használjuk fel a vizet, és mivel valószínűleg csak a legelvetemültebbek mérik hőmérővel a teavíz optimális hőfokát, érdemes a víz felszínét figyelni: ha még nem zubog, de már remeg, akkor kell a tealevelekre önteni.

Áztatni csak pontosan, szépen
A teakészítés kulcsmozzanata a teafű vagy tealevelek áztatása. Hogy a vízbe helyezzük a tealeveleket, vagy épp forrázzuk őket, ebből a szempontból szinte lényegtelen - mindkét módszernek megvannak a hívei. Az első szempont, hogy a tealeveleknek ki kell "nyílniuk" és ehhez hely kell - ezért sem szabad a már említett teakanalakat vagy teatojásokat alkalmazni, mert ezek összenyomják a tealeveleket, nem hagyják azokat kibomlani.
Ugyanilyen fontos az áztatási idő - még a legfinomabb teának is el lehet rontani a zamatát, ha túl sokáig hagyjuk ázni: ilyenkor ugyanis a tea hajlamos arra, hogy megkeseredjen. Aki aggódik a teában található tein izgató hatása miatt, az lecsökkentheti a forrázási időt egy percre: a teában található tein ugyanis két perc alatt ázik ki teljesen.
Az optimális áztatási idő teafajtánként erősen eltérő lehet, érdemes minden esetben követni a csomagoláson látható elkészítési tanácsokat. A fekete teák (Darjeeling, Ceylon, Assam környéki feketeteák) átlagos áztatási ideje 3-4 perc, a kínai zöldteáké 4-6 perc, a japán zöldteáké 1-3 perc, a félig erjesztett zöldteák forrázási ideje pedig igen változatos, 1-7 perc is lehet. Általánosságban elmondható, hogy minél apróbbak a tealevelek, annál rövidebbnek kell lennie a forrázási időnek - a leginkább elterjedt, zacskós-filteres teáknak, melyekben szinte porrá vannak őrölve a tealevelek, 1-2 percnél tovább nem szabad állniuk a vízben.

Megadni a módját
Ezek voltak a legfontosabb technikai tudnivalók a tea elkészítésével kapcsolatban. Már csupán a szervírozás és fogyasztás maradt hátra: ezzel kapcsolatban csak a papír- és műanyagpoharakat kell elkerülni, hogy ne menjen a tea aromájának, illatának rovására. De a legtökéletesebb összhatást akkor kapjuk, ha szánunk magunkra és teánkra néhány percet és nem vagyunk restek akár egy ünnepi, porcelán teáskannában-teáscsészében készítjük el.

A tea és az alvás
A késő délutáni órákban sokan már óvakodnak a teafogyasztástól, mert alvászavaroktól tartanak. Lássuk, mi módon lehet összehangolni a teát és az éjszakai alvást.
Természetesen nem minden teafajta befolyásolja egyenlő mértékben az alvást, ez a teák teintartalmától függ. Kaphatók csekély teintartalmú teák (mint például a kínai oolong, félig fermentált teák) és teakészítmények, melyek használatával nemhogy alvászavaroktól nem kell tartanunk, de még segíthetnek minket a nyugodt éjszakai pihenéshez. A teint azonban magunk is kivonhatjuk bármilyen teából. Természetesen a fekete teákat (főleg a ceyloni és indiai fekete teákat) a legnehezebb "kicselezni" magas tein és tanintartalmuk miatt, de azoknak, akiknek érzékenyebb a szervezetük, még a zöldteákkal és kínai virágteákkal is óvatosnak kell lenniük.

Tein nélkül nyugodtan
A legáltalánosabb (és nem is mindig pontos) szabály az, hogy a teák mintegy öt órán keresztül fejtik ki élénkítő hatásukat. Ha tehát derék brit barátaink mintájára elköltenénk egy ötórai teát, nem kell aggódnunk: este tíz óra tájban már nem fog befolyásolni bennünket.
Ha azonban semmiképpen sem akarjuk nyugodt éjjeli alvásunkat veszélybe sodorni, használjunk több forrázó vizet. Öntsük le a tealeveleket, majd egy perc múlva öntsük ki (természetesen csak a vizet). Ezután öntsünk a levelekre egy újabb adag vizet, lehetőleg az előzővel azonos hőmérsékletűt, hagyjuk állni és ezt fogyasszuk. A teában található tein ugyanis a forrázás első percében válik ki legintenzívebben a tealevelekből, így ezzel a módszerrel legnagyobb részétől megszabadultunk.
Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy ezzel a módszerrel teánk sokat veszít illatából és zamatából: ennek harmóniáját ugyanis a gyorsan kiváló tein és a lassan felszabaduló tanin egyensúlya adja.

A tea hatóanyagai

A tea hatóanyagai: az élvezeten túl
Egy jó csésze tea felfrissíti testünket-lelkünket, de miért? Mert finom, élvezetes? Mert egyedi az illata, aromája? Sokan nem is tudják, de a tea meglepő módokon segíti szervezetünk működését.
A tealevélben számtalan fontos anyag található: leginkább zöld teákban például polifenolok, melyeknek a tea kissé fanyar ízét köszönheti, metil-xantin, koffein (a tealevél anyagának közel négy százaléka), különféle lipidek, aminosavak, ásványi anyagok és illékony vegyületek. A zöld tea például serkenti a metabolizmust, így zsírégető hatása van: a felpörgetett anyagcsere révén ugyanis kevésbé épülnek be a kalóriák a szervezetbe. A teában található antioxidánsok megkötik a szervezet szabad gyökeit, melyek a rák kialakulásában játszhatnak szerepet.

Feketén-fehéren
A fekete tea leginkább a szívbetegségek megelőzése szempontjából lehet fontos: minden nap néhány csésze fekete tea rendben tartja a szívet, csökkenti a szívroham, a stroke és az érelzáródások veszélyét. Megfázás esetén sem csupán azért kell teát inni, mert jó meleg. És még csak nem is azért, mert ilyenkor bőven meg lehet pakolni mézzel, melynek áldásos hatásait szintén hosszasan lehet elemezni. A teában található kémiai anyagok ugyanis stimulálják az immunrendszert, segítik hogy szervezetünk mielőbb megindítsa a harcot a minket letámadó kórokozókkal szemben.

Kávé vagy tea?
Ahogy a kávéban, a teában is jelentős mennyiségben található koffein. Frissítő hatását azonban másképp fejti ki: míg a kávé hirtelen szívódik fel, a tea lassan és fokozatosan. Nem csupán hosszabb ideig érződik élénkítő hatása (átlagosan mintegy öt órán át), de kíméli is a szervezetet, nem irritálja a gyomorfalat, nem okoz magas vérnyomást, szívdobogást.

Gyümölcs a teában
A tiszta gyümölcsteák nem tartalmaznak keserűanyagot és koffeint, így elkészítésük során sem kell óvatosan mérnünk az áztatás, forralás idejét, illetve attól sem kell tartanunk, hogy az esti órákban túlságosan felélénkítenek minket. A fekete teákat a teázás kedvelői gyakran éppen "ébresztő" hatásuk miatt fogyasztják, a gyümölcsteák elsősorban szomjoltóak - hidegen és melegen egyaránt -, illetve a gyümölcsök fontos nyomelemei még a forralás ellenére is jelentős mértékben megmaradnak, így szervezetünkbe jutnak.

Kánikula idején
Sokan úgy tartják, hogy a nyári forróságban a legjobb egy csésze meleg gyümölcstea - igen, a legideálisabb a testhőmérsékletű, 36-37 fokos tea, hiszen tévedés, hogy a jeges innivalók (akár jeges teák) jelentik szervezetünknek az igazi felfrissülést. Tény, nagy melegben gyakran jól esik hideget inni, de szervezetünk már kevésbé örül neki: hogy hasznosítsa a bevitt folyadékot, először fel kell melegítenie, ami bizony energiába kerül - így a hideg folyadékok általában nem oltják tartósan a szomjat.

Milford, Milford
A Milford Gyümölcsálom igazi gyümölcstea, amely gyógynövények és valódi napérlelte gyümölcsök különleges keveréke.
A Milford teában az Alpok természetes gyógynövényeit találjuk, mely igazi felfrissülést garantálnak. A Milford tea könnyedsége, és harmóniája felpezsdíti.

Milford – Egy mosoly minden csészében
A Milford Gyümölcsálom teák egy pillanat alatt képesek kizökkenteni a mindennapokból, alkalmat teremtve néhány perc álmodozásra. A valódi gyümölcsök tökéletes ízharmóniája, intenzív illata a család minden tagját teázásra csábítja.


A tea fajták

A fekete tea a zöld tealevelek fermentálásával - speciális hőkezeléssel - készül. A fekete tea esetében a szárítást követően a leveleket egy jelentős oxidációs folyamaton viszik keresztül. Az oxidációnak köszönhetően a tea elveszti antioxidáns tulajdonságainak nagy részét, íze azonban karakteresebb és összetettebb lesz.
A fekete teák valójában egyáltalában nem fekete színűek, hanem sárgás színű főzetet adnak leheletnyit zöldes árnyalattal. A fekete teáknak van egy jellegzetes piszkosnak látszó külsejük. A fekete tea ízében már a nevéhez méltó, az első csésze rendkívül keserű, mintha gyógyszert innánk. A következő néhány korty már keserédes, melynek mértéke folyamatos változásban van ahogy újra és újra leforrázzuk. A fekete teák megkülönböztető jegye tehát, hogy szinte kortyonként változik az íze, ugyanakkor egy hűvös és állandóan keserédes ízt hagy maga után. Fermentáláskor képződnek azok a vegyületek, amelyek a fekete tea jellegzetes ízét adják. (A fermentálás elnevezés félrevezető, mert a folyamatot nem mikroorganizmusok váltják ki.)
A polifenol-oxidáz hatására a katechinekből teaflavinok és tearubiginek keletkeznek. Úgy vélik, hogy ezek a vegyületek csak a fekete teában fordulnak elő. Az enzim a katechineket kinonokká oxidálja, amelyek egymással és más vegyületekkel reagálva képezik a teaflavinokat és tearubigineket. A teaflavinok katechinből és gallokatechinből keletkeznek. A tearubiginek tulajdonságait és képződését nem ismerik. Sokan úgy vélik, hogy a teaflavinok a tearubiginek előanyagai. A teaflavinok élénkvörös festékanyagok, ezek adják az ital jellegzetes színét. A fermentálás során szinte az összes aromaanyag mennyisége nő, és új vegyületek is képződnek. A fekete tea aromája elsősorban az aminosavakból, a karotenoidokból, a klorofillből és a zsírsavakból származik.
A fermentálás hagyományos módja szerint az összesodort leveleket néhány órára szétterítik. Az üzemben a tea többnyire lyukacsos szalagon halad, amelyen levegőt fúvatnak keresztül. A fermentálás akkor fejeződik be, amikor a tea rézvörösre színeződik. A fekete teából készült ital tulajdonságai a fermentálás idejétől és hőmérsékletétől függnek. A tea általában annál jobb, minél alacsonyabb a fermentálás hőfoka. A termesztés helyétől, a teanövények fajtájától függ az aromája.
A világ legnépszerűbb fekete tea keverékei a Himalájában termesztett Darjeeling (ejtsd: dárdzsíling), az ún. English Breakfast, vagyis "angol reggeli" teakeverék, a Caravan, mely Oroszországból származik, az ismerősen hangzó Earl Grey és az Orange Pekoe Ceylon szigetéről.

A zöld teát más néven szűz teának is nevezik, mert nincsen fermentálva. A zöld teának számtalan fajtája létezik, és alapvetően Kínából és Japánból származik, de India és Srí Lanka területén is jelentős a termesztése. A tea minőségét és aromáját a származási helye, az ültetvény fekvése és éghajlata, az ültetvény talaja és a betakarításának módja határozza meg. A Japán zöld tea íze kissé fűízű, a Kínai zöld tea füstös, kesernyés ízű, míg az Indiai zöld tea gyümölcsösen friss aromájú.
A zöld teák előállítása a levelek azonnali hevítésével vagy gőzölésével történik, az eljárás az oxidációs folyamatok (erjedés) leállítását hivatottak szolgálni. Az erjesztés elkerülésével a levél megtartja eredeti természetes fényes zöld színét. A zöld teában kevés koffein van, a fekete tea koffeintartalmának egyharmada, a feketekávéénak pedig csak egynegyede, de ez a koffeinmennyiség csészénként változhat. Levelei kardpengéhez hasonlítanak, sötétzöld színűek és a bojtorjánra jellemző fehéres végződést találhatunk rajta. A belőle készült főzet smaragdos színű, kanárikék beütéssel. A fiatal zöld tea a teák gyengébb minőségű csoportjába tartozik, mivel irritálhatja a gyengébb gyomrot, hasmenést okozhat. Japán kizárólag zöld teát készít, az egyik legjobb minőségű a Gyokuro, más néven Precious Dew elnevezésű. Kína is kiváló zöld teákat állít elő, ilyen pl. a Gragonwell, Gunpowder (kínai gyöngytea), Long Jing (sárkány kútja).
Matcha zöld tea a japán teaszertartás elengedhetetlen kelléke. A szárított zöld tea leveleket lisztszerű porrá őrlik. Ezt a port használják a teakészítéshez. Forró vízhez adják, majd egy speciális bambusz keverővel habosra keverik. Kellemes ízű, kicsit habos, élénk világoszöld ital készül belőle.

A Pu`erh, vagy más néven öreg tea tekinthető a legkülönlegesebbnek az elkészítési módját illetően. Puer dél-kínai városról kapta a nevét. A pu`erh teát minden esetben a legjobb minőségű zöld teából állítják elő, amelyet tömbökké préselnek, egyesével becsomagolnak, és sok sok évre elásnak a föld alá egy ládában, vagy száraz, sötét és állandó hőmérsékletű helyre süllyesztik. A teatömbök elkészítése során a friss zöld teát általában ötféle (lapos és kerek, rúd, tégla, csésze forma és gömb) öntőformába rakják, amelyekben forró gőz fölött tartva, igen erős nyomással összepréselik. Így a tea vályogtégla-szerű szilárd formát vesz fel. Ezeket a teatömböket megszámozzák, és nyilvántartják őket, hogy lehessen tudni a korukat. A pu`erh teákat sem fermentálják teljesen, de jobban, mint az oolong teákat. Általában 10, 15, 20, 35, 50 évig tartják őket, gondosan ügyelve az optimális körülményekre. Az évek folyamán a ginzenggel összemérhető energiát gyűjt össze, és az egyik legkíméletesebben normalizáló és egészségvédő hatással van a szervezetre. Rendkívül különös föld íze van, forrázata sötét vöröses-barna.

A rügyekből és a nagyon friss levelekből álló teák közül a fehér teák a legfinomabbak, a legízletesebbek, és ők vannak a legjobb hatással a szervezetre. A leveleket vagy áztatják, vagy a napon szárítják. Fehér teát termő ültetvények közül már csak nagyon kevés maradt, ezek közül a legtöbb a kínai fennsíkon található. Itt még a hagyományos, a császári időkből származó szüretelési módszert alkalmazzák. Az elnevezése is "császári szüret", amelynek az a lényege, hogy az ágról csak az első kis hajtáslevelet és a friss rügyet szedik le. Ha csak magát az apró rügybimbót szüretelik, akkor azt ezüst teaként (Ezüst Tűk) hozzák forgalomba. A fehér tea és az ezüst tea feldolgozása is "szűz", azaz ezek is beletartoznak a szűztea fogalomkörébe.
A fehér tea rügyeit a leszedésük után bambuszszitára terítik ki, majd éppen csak fonnyasztják 2 nap alatt, nem túl erős napsugárzás mellett. Ekkor válik igazán fehérré az oxidáció hatására. A fehér tea bimbóit száradás közben többször, mesterséges behatás nélkül csakis kézzel forgatják át. Így segítik a nedvességtartalom elvesztését, mígnem a nedvességtartalma egyharmadát el nem veszíti. Ez után mintegy 90-100 °C hőmérsékleten szárítják tovább a fehér tea rügyeit. A gondos és kíméletes eljárásnak köszönhetően a nem csupán a fehér bolyhok, hanem a levelek cellafalai is épségben maradnak. Ez a különleges eljárás, és a szigorú követelmények növelik a fehér tea értékét. Az elkészített fehér tea színe világos aranysárga. Nagyon kíméletes a gyomorhoz, mivel kevés a csersav benne. Ez leginkább a fehér tea hajnali szüretelésének köszönhető. A fehér tea íze kevésbé karakteres. Lágy, finom édeskés, de hosszan tartó, kissé kesernyés utóízt hagy maga után, ezért inkább az edzett teafogyasztók kedvelik jobban.
A legismertebb fehér teák, China White Snowbud (Kínai fehér tea, amely kizárólag fiatal rügyek és nyitott levelek kombinációja), Pai Mu Tan, vagy más néven White Pekony (speciális kínai fehér tea, bolyhos, csavart levelekkel, hozzáadott rügyekkel), White Hair tea ( tradicionális kínai fehér haj tea).

Az oolong vagy más néven wulong teákat elsősorban Délkelet-Kínában termelik, nevük "fekete sárkány" teát jelent. Az oolong tea részlegesen, vagy félig erjesztett teaként ismert. A válogatást, tisztítást és fonnyasztást követően a leveleket sodorják, majd egy rövid fermentáció következik.
Az oxidációt menet közben megállítják, tehát átmenetet képeznek a zöld és a vörös teák között. Az oxidáció 10 és 70% között lehet, ennek megfelelően színük a mély sárgától a halvány vörösig terjedhet. A testes oolong teáknak van a legillatosabb - édeskés gyümölcsre emlékeztető - aromájuk. Ízükben elsőre zöldes vagy vöröses alapízt lehet felfedezni, amelyeket intenzív virágos aromák kísérnek végig.
A legtöbbet Kínában és Tajvanon készítik, ahol a legfinomabb fajtákat még mindig kézzel sodorják. A legjobb minőségű oolongnak való teákat Fucsien és Kuangtun tartományban termesztik. A fucsieni Minn-nan területén található Vuji hegység az eredeti és egyben leghíresebb oolong termesztő terület. Erről a vidékről származik egy másik híres tea, a Sujhszien, amelyet a leghíresebb teaszakértők gyakran csak a "tea pezsgője"-ként emlegetnek.
A klasszikusabb teák kedvelőinek a Shui Xian (Vizitündér) ajánlanható, míg a Tie Guan Yin (Kegyelem Vas Istennője)egyedi ízvilágával kicsit merészebbnek tűnhet elsőre.


Rooibos tea
Mélyen, Dél-Afrika szívében, Cederberg régió hegyekkel és völgyekkel tarkított táján terem a vörös fokföldirekettye (Aspalathus linearis), melynek hajtásaiból készül a rooibos tea. A növényt Khoisan törzs már évszázadok óta használja frissítő és gyógyhatása miatt üdítőitalként, illetve színezőanyag előállítására. Az első írásos feljegyzés 1772-ből származik, amikor is Carl Humberg botanikus rátalált erre a csodálatos főzetre.
A rooibos tea közelebb áll a gyógynövény teákhoz, mint a hagyományos értelemben vett teákhoz (mint amilyen a zöld vagy fekete tea), és két fő típusa van. Az egyik az ismertebb vörös rooibos, a másik a zöld rooibos. A fő különbség közöttük, a fermentáció.
A rooibos tea termesztéséről, feldolgozásáról azt mindenképpen érdemes tudni, hogy a vörös fokföldirekettye ültetvényeket nem vegyszerezik, és a feldolgozás minden fázisa természetes módszerekkel történik. A rooibos teát egész nyáron át szüretelik, melyet legtöbbször kézzel végeznek. A tea kezelése során, miközben vágják és zúzzák, dohányvágó eszközt használnak. Az őslakosok a kézzel leszüretelt növényt eredetileg a sziklákon zúzták össze, majd száradni hagyták. Ebben a folyamatban a tea még zöld színű állapotban van. Ha itt megáll a feldolgozás, akkor kapjuk a zöld rooibos teát. De ha azt összehantolva, halmokba rakva fermentálják, akkor már a vörös rooibost kapjuk. Ugyanis a fermentáció során kapja meg jellegzetes pirosas-barnás színét. A fermentáció lényeges folyamat, mert kiemeli és felerősíti a tea aromáját. A következő lépés a szárítás, ahol a hajtásokat szétterítve szárítják a napsütésben. A rooibos beceneve, a "Red bush", vagyis piros, vörös cserje, a fermentáció során keletkezett gyönyörű színéből ered. A tea feldolgozásának utolsó folyamata a sterilizáció, melyet gőz segítségével végeznek, majd sor kerül még egy szárításra, aztán rostázásra, és végül a tea csomagolására.
A rooibos tea ásványi anyagokban igen gazdag, de cserzőanyag tartalma alacsony. Továbbá antioxidáns tulajdonságánál fogva lassítja a szervezet öregedési folyamatait. A zöld rooibos teát kevesebben ismerik, pedig kétszer annyi antioxidánst tartalmaz, mint fermentált fajtája. De akár melyiket is választjuk, minden napszakban azt nyújtja amire az emberi szervezetnek szüksége van: reggel élénkítő, nappal szomjoltó, este pedig nyugtató hatása van. Jó tulajdonságai közé tartozik, hogy nem csak hagyományosan forró italként, hanem hidegen, jeges teaként is kiváló ízű és pozitív hatású.
Évente nagyjából 8000 tonna rooibos teát állítanak elő, aminek a fele Dél-Afrikán kívül kerül forgalomba. A legfőbb fogyasztók közé tartozik Németország, Japán és Hollandia, de az utóbbi években egyre népszerűbb az Egyesült Államok, és világ többi országában is.

A Honeybush tea (Cyclopia intermedia) is Dél-Afrikából származik, mint a Rooibos. Sőt, tulajdonságai, jellege is a Rooiboséhoz hasonló, de íze egy kicsit édesebb. Mivel a magas fennsíkon terem (Cedarberg, Langkloof), és elég igényes növény, termesztése nem olyan egyszerű. A teához elsõsorban a cserje virágát és leveleit használják fel. A Honeybush bokrot már ültetvényeken is termesztik, de még ma is fõleg a vadon termõ cserje szüretelésébõl állítják elõ a teát. A Honeybush virága árasztja magából a méz illatot. A másik ok, amiért a teának édesebb, mézesebb íze van az az, hogy a Honeybush cserjét a virágzási idõszak alatt szüretelik. A nagyobb mennyiségben szüretelt cserje virágait és leveleit 4-5 méter átmérõjû és kb. 2 méter magas halmokban fermentálják. A halmot vászonzsákokkal takarják le, és 3-4 napon keresztül állni hagyják. A tea színe zöldbõl sötétbarnára változik, és illata, aromája is édesebb lesz. A harmadik naptól kezdve a külsõ rétegeket beforgatják, 12 óránként megismételve a mûveletet. A 3-5 nap múlva a teát vékony rétegben szétterítik, és a napon szárítják tovább, ez további 1-2 napot igényel.

A mate tea évszázadok óta kedvelt nemzeti ital Dél-Amerika déli részén (főleg Argentínában, Uruguayban, Paraguayban és Dél-Brazíliában). A gyógyteát egy évelő fa, az Ilex Paraguarensis szárított leveleiből és szárdarabjaiból főzik. A MATE név a quicha indiánok „mati” szavából ered. A felső Paraná vidék, Dél-Uruguay és Argentína észak-keleti részének tipikus szubtrópusi növénye, amelynek melegre, magas páratartalomra és legalább évi 1500 mm csapadékra van szüksége. Ezen a vidéken évente átlagosan 300 000 tonna mate-t termelnek. A növény október és december között virágzik. Virágai picik, kétlakiak, a kehely és a csésze négyzetesen szimmetrikus. A gyümölcse leginkább a borséhoz hasonlít. A levelek váltakozó alakúak: csúcsosak, oválisak, vagy ellipszis formájúak, de mindig fűrészes szegélyűek. Legjelentősebb fajtái közül a három legfontosabb az angustifolia (vékony levelű), a longifolia (hosszú levelű) és a latifolia (széles levelű).

AMyrtle tea ausztrál fa, a citromos mirtusz (Backhousia citriodora) leveléből készül, mely 90 %-os cirtál tartalommal bír. A magas a citrál tartalom miatt a citrom, a citromfű és a lime ízének különleges keverékét adja. A tea fogyasztása azért fontos, mert gazdagon tartalmaz természetes antioxidánsokat, vagyis olyan anyagokat, amelyek szükségesek az emberi szervezet számára. Fontos megjegyezni, hogy a növény termesztése során semmiféle vegyi anyagot nem használnak, ezáltal szigorú normák betartásával biztosítják a legjobb minőséget.

ACatuaba egy vastag kérgű fa, mely az Amazonas vidékén honos. Csak a fa kérge kerül felhasználásra. Dél-Amerika szerte évszázadok óta használják.
A Catuaba páratlan hatásai:

•Stimulálja és erősíti a vegetatív idegrendszert, ezzel megakadályozza a fáradékonyságot, erőtlenséget és a hipochondriát
•Segít idegesség okozta álmatlanságban, pihentető alvást eredményez
•A Catuaba-kéreg magas nyomelem-tartalma revitalizálja az egész szervezetet
•Alkalmas a férfiúi nemzőképesség javítására, az impotencia megszüntetésére
•Erősíti a vérkeringést és a libidót
A Catuaba tea és az LSD-Low Sexual Desire
Az LSD névre keresztelt civilizációs betegséget, mely a szexuális vágy drasztikus csökkentésével jár eggyütt, már a tartós stresz alatt élő állatokon is megfigyelték. A szexuális vágy elvesztését kisérő tünetek: idegesség, feszültség, túlérzékenység, állandó levertség és fáradtság. Mivel a szexuális funkciók működése igen mérvadók mutatója a szervezet egészségi állapotának, megállapíthatjuk, hogy az LSD a túlhajszolt szervezet segélykiáltása.
•A Catuaba tea a leghatásosabb természeti segítség a szexuális vágy helyreállítására
•Serkentőleg hat a partnerkapcsolatokra, az elveszettnek hitt harmónia újra életre kel
•Az életkor előrehaladásával csökkenő vágyakat is képes fellobbantani
Az USA-ban a következő eseteket orvos rendeli a Catuaba-tea fogyasztását:
•vérkeringési zavarok
•görcsök
•idegerősítőként
•ideges gyomorpanaszok
•potencia- és libidózavarok
•a szaporodási szerv rendszer megbetegedései, férfiak sterilitása
•egyes bőrrákos megbetegedések külsp-belső kezelésére
A Catuaba tea elkészítése:
A kéregteákkal megeggyező módon: egy evőkanál teát teszünk 0,5 liter forrásban lévő vízbe, 5 percig tűzön főzzük, majd 15 percig állni hagyjuk. Kellemes citrusizű főzetet kapunk.
Kúraszerű alkalmazása: 6 pohárral naponta 3 héten keresztül.

Lapacho tea
Dél-Amerika indiánjai már évszázadok óta ismerik, és sokféle betegség kezelésére használják a magasra növő, csodálatos virágokat hozó, örökzöld, és akár 700 évig is élő Lapacho-fa (Tabeuis aveilanedoe) kérgét. A Lapacho-fának majdnem 100 fajtáját ismerik, de igazán hasznos tulajdonságokkal csak néhányuk rendelkezik. Évente egy-kétszer szedik le a kérget, melyet apróra reszelnek, s teaként fogyasztják. Kérge relatív sima, kívül szürke, belül pirosas-barnás. A fakéreg 40 éves kor után éri el a gyógyászati célra is alkalmas hatóanyag-koncentrációt.
A kéreg-kivonatot már évszázadokkal ezelőtt is ismerték és fogyasztották az Inka indiánok, ezért a másik neve Inka indián tea. De a lapacho még ezeken a neveken is ismeretes: Pau D`arco, Taheebo, Ipe Roxo.
A Lapacho két fajtája között különbséget szoktak tenni. Ezek a Lapacho Colorado (vörös lapacho, ipe roxo) és a Lapacho morado (lila lapacho). Ez utóbbi hűvösebb klímát igényel, így inkább az Andok magaslatain és Paraguay magasabban fekvő helyein nő. Ennek a két fajtának tulajdonítanak a legnagyobb gyógyhatást, és kettőjük közül meg még inkább a lila Lapacho-nak.
A semmilyen kezelési eljárásnak nem vetik alá. Nagyon magas ásványi anyag tartalommal (vas, kálium, kalcium, mangán és magnézium) rendelkezik, általános roboráló hatása van. Roboráló, immunerősítő hatású.

Gyógyteák
Gyógyteának nevezzük a forró vízzel felöntött gyógynövényekből álló italt.
A gyógynövényekből nemcsak gyógyszereket, hanem többféle módon felhasználható teákat, teakeverékeket készítenek. Gyógynövény szaküzletekben és gyógyszertárakban ismert hatású speciális teakeverékek is kaphatóak. A betegtájékoztatóban feltüntetik az elkészítés és az alkalmazás módját, valamint az összetételt, de használatukat célszerű a családorvossal megbeszélni.
A csak egyféle gyógynövényt tartalmazó csomagolásokban (natúr gyógyteák) tájékoztató nem mindig található, ezért ezeket inkább az egészséget javító, úgynevezett élvezeti cikknek kell tekinteni.
Kellő jártassággal teakeverékek is készíthetők belőlük, azonban ügyelni kell azok összetételére, az elkészítés körülményeire és az alkalmazás módjára, mert a nem szakszerűen összeállított vagy elkészített keverékek hatóanyag-tartalma nagymértékben csökkenhet vagy el is veszhet.
A natúr gyógyteák egy gyógynövényből készült, élvezeti, vagy gyógyteaként iható, az általános közérzetet javító italok. A gyógyteákat, gyógynövényeket az emberiség már hosszú ideje használja különböző betegségek gyógyítására. A modern orvostudomány később bebizonyította ezeknek a természetes anyagoknak a jótékony hatásait. Ma már a legtöbb növénynek ismerjük a hatóanyagait, többet elő is tudunk állítani szintetikusan, azonban a növényekben található komplex hatóanyagrendszerek egymás hatásait fokozzák, emiatt különösen ajánlható a teák fogyasztása. Ezeket a teákat hatóanyag tartalmuktól függően használhatjuk meghűléses megbetegedésekre, szív-és érrendszeri megbetegedésekre, húgyúti fertőtlenítőként, vizelethajtóként, vagy a gyomor-bél rendszer megbetegedése esetén.

Legismertebb gyógyteák a kamilla, csalán, cickafarkfű, édeskömény, zsálya, stb.

Gyümölcsteák
A gyümölcsteák külön csoportba sorolhatók, mivel nem tartalmaznak tealeveleket, így nem nevezhetőek klasszikus értelemben vett teáknak. Ebben a formában a növények vízben forralt anyagait tartalmazó főzetet értünk tea alatt.
A tiszta gyümölcsteák nem tartalmaznak keserűanyagot és koffeint, így elkészítésük során sem kell óvatosan mérnünk az áztatás, forralás idejét, illetve attól sem kell tartanunk, hogy az esti órákban túlságosan felélénkítenek minket.
Egy részük, többféle növény keveréke. A legismertebb keverékek csipkebogyót, hibiszkuszvirágot, bodzát, áfonyát, epret, amát, citrom-, és narancshéjat tartalmaznak.

A virágzó tea és a virágtea, noha mindkettő tartalmaz virágokat, mégsem teljesen ugyanaz a dolog.

A virágzó tea, kínai nevén gongyicha ("kézműves", "művészi" tea) elsősorban dekorációs célt szolgáló, virágokkal kevert tea, amit Kínában gratuláció, köszöntés, jókívánságok mellé ajándékoztak. Minden egyes teát válogatott tealevelekből (általában zöld vagy fehér tea), és minőségi virágokból -kézzel- kötnek össze egy labdába.

A leginkább elterjedt alapanyagok:
•Dianthus carryophyllus - kerti szegfű, a szeretet, csodálat, a koronázás illatos virága
•Lilium longiflorum - húsvéti liliom, amit nyugtatóként használtak
•Dendranthema morifolium - kerti, vagy őszi krizantém, aminek szárított formája, vagy illóolajainak kivonata az egyik leggyakrabban használt kínai herbárium, bámulatosan gazdag illóolaj és magas anthocyanin tartalommal.
•Gomphrena globosa - bíborka, vagy szalmavirág ez van a képen látható licsi golyó közepén és elsősorban dekoratív célokat szolgál.
•Trollius chinensis - Kínai tulipánvirág, amit torokbántalmak elsőrangú gyógyszereként javasolnak
•Jasminum sambac - jázmin,( jó tudni, hogy a jázminillatot a tea ontja, nem a szirom)
•Calendula officinalis - azaz körömvirág, ami gyulladáscsökkentő, továbbá kiváló gyomor-, és bélfekély esetén

A virágtea
Bizonyos teafajták levelei különböző virágokkal vannak illatosítva. Ezek a teák a felhasznált virágfajta után kapják nevüket. Az a tea, amelyet csak egyszer illatosítottak virágokkal, gyenge minőségűnek számít. Amit négyszer, azt viszont kiváló minőségűnek.

Fontos megtalálni az egyensúlyt a tea és a virág mennyiségének tekintetében. Ha a virágaroma túl erős és domináns, a főzet keserű és kellemetlen ízű lehet. Ha viszont túl gyenge a virágaroma, a főzetet nem nevezhetjük virág teának. Általános irányelvként azt mondhatjuk, hogy a virágtea főzet 70%-a legyen a tealevél és 30%-a a virág. Az erős illatú virágokat erős teákkal kell párosítani és viszont. Például olyan virágokat, mint a rózsa, vagy mint a licsi, vörös teával jó párosítani, a gyengébb illatúakat például a jázmin, zöld, világoszöld vagy fehér teával.

A virág teák legismertebbike a jázmin tea, de használják ízesítésre a rózsát, a lótuszvirágot, licsit is.
Klasszikus virág teának számít a krizantém tea, melyet a krizantém virágok forrázatából készítenek. Ez a tea, teafüveket egyáltalán nem tartalmaz, csak virágot. Kína melegebb vidékein igen népszerű, jól érezhető hűsítő hatása miatt.




Képgaléria





Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!